Határtalanul!

A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul a nemzeti összetartozás operatív programja.

A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. További információk a hatartalanul.net oldalon.

Hőgyészi iskolások tanulmányi kirándulása Kárpátaljára – 2018

Pályázati azonosító: HAT-18-01-0826

Tanulmányi kirándulás rövid bemutatása: Szombat reggel nagy izgalommal vágtunk neki a kirándulásnak. Miskolcon csatlakozott hozzánk Gyula bácsi az idegenvezetőnk, aki rövid bemutatkozás után, valamint az utazás szabályainak ismertetése után elmondta a napi programot, hogy hol fogunk megszállni, majd belekezdett a tájékoztatásba. Menet közben megismertük Magyarország úthálózatát, melyik autópálya hol található és milyen útvonalakat köt össze. Ezután Kassa városáról hallottunk rövid ismertetőt, ahová első úticélunk vezetett. Tornyosnémetinél hagytuk el az országot. Itt pontos tájékoztatást kaptunk a határátkelésről, hogy történt régen és most. Első állomásunk Kassa volt, ahol II. Rákóczi Ferenc Rodostói házának másolatát jártuk végig és hallgattuk meg a tárlatvezető izgalmas előadását a fejedelemről. Majd Kassa főterét és sétálóutcáját jártuk végig egy előzetes várostörténeti tájékoztatás után. Itt kaptunk némi szabad időt, felkerestük Márai Sándor ülőszobrát. Sajnos a Kassai Dómot csak kívülről tudtuk megtekinteni, mert szombati nap lévén rengeteg esküvőt tartottak. Láttuk az Orbán-tornyot, a több darabra tört óriási harangot.

Hosszú, de tartalmas utazás után megérkeztünk a szálláshelyünkre, Deregnyő falucskába, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Itt a helyi plébános fogadott bennünket meleg vacsorával, szigorú házirenddel, majd elfoglaltuk a szobákat, kipakoltunk. Rövid pihenő után este 8-kor ismét összeültünk az ebédlőben, csapatokat alakítottunk. A gyerekek minden este rövid beszámolót tartottak a nap eseményeiről, a látnivalókról. Mindenkinek meg kellett fogalmaznia, hogy aznap mi az, ami a legjobban tetszett neki és miért. Este fáradtan, de rengeteg új ismerettel és élménnyel tértünk nyugovóra.

2. nap: Közös reggeli ima után, finom és bőséges étkezést követően vágtunk neki az aznapi kalandoknak. A buszon, Gyula bácsi minden lényeges információt megosztott velünk. Hallottunk a Vojan erőműről, a csodálatos repceföldek mentén haladva, beszélt nekünk Szlovákia mezőgazdaságáról. Nagykapus mellett elhaladva egy hatalmas gázfogadó állomásról, valamint Dobra településről, ahol az Ukrajnából érkező vasúti rakományokat hatalmas daruk segítségével rakták át és szállították tovább.
A második nap első célállomása Bély, ahol a grófi Sennyei család birtokát és kastélyát tekintettük meg. Gyula bácsitól mindenki kapott egy piros-fehér-zöld barátságkarkötőt, és közös énekléssel búcsúztunk el a helyi idegenvezetőtől. Nagytárkányba menet a buszról bekukkantottunk a bodrogközi címerparkba. Gyula bácsi mesélt nekünk a tiszacsernyői, illetve ágcsernyői vasutas kisvárosról, Kis- és Nagytárkányról, a hármas határcsücsökről is.
Nagytárkányban a sóházat tekintettük meg. Ezután folytattunk utunkat a leleszi kolostorhoz. Itt is sok-sok információval gazdagodtunk, még a négylyukú királyi hidat is megmutatta nekünk az idegenvezetőnk.
Utolsó állomásunk Tőketerebes, az Andrássy kastély, ahol Andrássy Gyulának és családjának állítottak emléket. A termekben a főúri családok néhány bútordarabjait, festményeit láttuk. A legjobban az Andrássy Gyula mauzóleuma ragadott meg minket, ahol koszorút is elhelyeztünk.
A buszon hazafelé ismertetőt kaptunk a szlovák iskolarendszerről. Rengeteg csodás élménnyel tértünk vissza a szállásra, ahol a közös énekes ima és a finom vacsora után ismét összegeztük az aznapi látnivalókat és személyes élményeket.

3. nap: Már kissé fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel keltünk útra, hiszen a 3. nap egyik programja a nagyszelmenci általános iskola látogatása volt, amit már nagyon vártunk. Előtte a Laborc folyón átkelve Dobóruszkára mentünk, ahol Dobó Istvánról és családjáról tudtunk meg információkat. Itt a Dobó család által épített Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomban egy nagyon kedves néni tartott előadást nekünk Dobó életéről és haláláról, valamint a templom történetéről. Dobó István síremlékénél koszorút helyeztünk el, majd fejet hajtottunk a tiszteletére. Ezután folytattuk utunkat Nagyszelmencre, ahol nagyon megható fogadtatásban volt részünk. Miután bemutatkoztunk és elénekeltük ajándékul a dalainkat, a helyi iskolások is kis műsorral kedveskedtek nekünk. Ezt követően 3 órát látogattunk meg, aminek aktív részesei lehettünk. Egy szlovák idegennyelvi órát, egy magyarórát és egy testnevelést. A gyerekek ismerkedtek egymással, beszélgettek, még néhány barátságkarkötő is gazdát cserélt, amit örömmel és szívesen fogadtak a diákok. Minket pedagógusokat pedig az iskola igazgatója fogadott kávéval, sütivel.
Egy kedves tanárnő elkísért bennünket a kettévágott falu határához és mesélt nekünk az akkori történésekről. Sajnos hamar eltelt az idő, szívesen maradtunk volna, de tovább kellett folytatni utunkat Királyhelmenc felé, ahol Majláth Józsefről és családjáról bővíthettük tudásunkat, valamint Gyimesi György vadászati kiállításában gyönyörködhettünk. Aztán a sok múzeum és kastély után a Nagykövesdi- várat is „bevettük”. Ki futva, ki négykézláb, megmásztuk a hegyet, amin a vár romja áll, de megérte, mert csodálatos látvány tárult a szemünk elé.
A buszon ismét Gyula bácsi vette át a szót, néhány legendával színesítette a programot. A rengeteg információtól és látnivalótól elfáradva ismét Deregnyőn találtuk magunkat. Vacsora után rövid séta keretében megismertük a falut, ahol 3 napig voltunk elszállásolva. Utolsó este is fáradtan hajtottuk párnáinkra fejünket.

Utolsó nap: Bőséges reggeli után megköszöntük a kedves vendéglátást, szép rendet raktunk, felvettük úticsomagjainkat, és búcsút vettük Deregnyőtől. Büszkék voltunk magunkra, mert nagyon megdícsértek bennünket.
Gyula bácsi hazafelé is gondoskodott arról, hogy minél több információval térjünk haza. Mesélt nekünk Zemplénről, a legrégebbi településről, a tokaji borászatról. Bodrogszerdahelyen átutazva megszemlélhettük a ma polgármesteri hivatalként működő egykori báró Vécsey Károly kastélyát is.
Karoson a honfoglaláskori emlékparkba látogattunk el. Utolsó megállónk Sárospatak volt, ahol a várat jártuk körül.

Nagyon- nagyon sok élménnyel tértünk haza. Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos kiránduláson, ígérjük, az emlékeket elraktározzunk.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Kelemenné Várda Rita
Magyari Tímea
Tölgyes Tímea

BESZÁMOLÓ a HAT-19-01-0551 pályázati azonosítójú tanulmányi kirándulásról

2019.10.16-19.

A Hőgyészi Hegyhát Általános Iskola, Gimnázium, AMI és Kollégium székhelyintézménye a Tamási Tankerületi Központ segítségével sikeresen pályázott a „Tanulmányi kirándulások hetedikeseknek” című pályázati felhívásra a Felvidékre.

Az elnyert program címe: Ősz a Tátrában
Célterület: Szlovákia
A kiutazó diákok száma: 28 fő (+ 15 diák Kakasdról)
Kísérők száma: 3 fő (+ 2 fő Kakasdról)
Az elnyert összeg: 1.979.220 forint

A Határtalanul program keretében iskolánk hetedikes tanulói egy négynapos Rákóczi-körúton vehettek részt a Kelet-Szlovák Alföldön, az ukrán határ közelében a kakasdi általános iskola diákjaival közösen. A kirándulás 2019. október 16-tól 19-ig tartott. Célunk, hogy megismerkedjünk a Felvidék történelmi helyeivel, természeti kincseivel, a határon túli magyarság értékeivel, hagyományaival és problémáival, végül teljesült. Bár szívesebben mentünk volna az eredetileg elnyert másik felvidéki körútra a Tátra közelébe, de ezt hiába kértük a Tankerülettől és az utazási irodától is.
Tanulmányi kirándulásunkat előkészítő tevékenység előzte meg, melynek során felkészültünk az útra. Végigtekintettük a kirándulás állomásait, azok történelmi és földrajzi vonatkozásait.

Az út a Scooltúra miskolci utazási iroda szervezésében valósult meg. A tervezett program nagy részét sikeresen megvalósítottuk. Néhány program sajnos kimaradt, mivel az első napon buszunk meghibásodása miatt 3 órás késéssel indultunk, és úticélunkat csak három különböző busszal, kétszeri átszállással értük el.

Első nap csak a sárospataki Rákóczi-várat tudtuk megnézni, melyet először kívülről jártunk körbe, majd a szabadon látogatható kiállítást tekintettük meg. Szívesen hallgattunk volna ismertetőt a kiállított anyagról, a tárgyak mellett elhelyezett kártyák kevés információt tartalmaztak, a meglátogatott termek eredeti funkciójáról semmit nem tudtunk meg. Sajnáljuk, hogy a vörös toronyba, amely a vár legérdekesebb része, nem mehettünk fel. Jó lett volna megnézni a híres sárospataki kollégium épületét is.

A határt Sátoraljaújhelynél léptük át, majd a szálláshelyünk felé vettük az irányt, 7 óra körül érkeztünk meg Deregnyő református oktatási központjába. Itt a helyi református lelkész úr fogadott és finom vacsorával várt bennünket. Szállásunk egyszerű, de szép, tiszta és kulturált volt.

Második nap reggeli után ellátogattunk a nagyszelmeci magyar nyelvű iskolába, ahol egy kedves tanárnő bemutatta nekünk az intézményüket. Megtudhattuk, milyen oktatás folyik náluk, hogy élik a mindennapjaikat. Benézhettünk pár percre az 1. és a 3. osztály tanóráira, a kicsik nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de sajnáltuk, hogy nem velünk egykorú tanulókkal találkozhattunk. Néhány nagyobb fiúval azért sikerült megismerkednünk egy jó hangulatú focimeccs során. A közös sporttevékenység alatt tanáraink beszélgethettek az ott tanító kollégáikkal, és átadták a nekik szánt ajándékainkat. Ezután egy másik tanítónő segítségével megismerhettük a falu történelmi múltját, különös tekintettel a térképhúzás által kettészakított település problémáira és Trianon hatásaira. Elsétáltunk az ukrán-szlovák határra, láthattuk, hogy ma már mindenki vásárolni jár át, de megtudhattuk, hogy még mindig nem egyszerű az átjutás a falu egyik feléből a másikba.

Ezután siettünk a dobóruszkai templomba, ahol már vártak minket. Sok érdekes információt hallhattunk Dobó Istvánról és családjáról, leróttuk tiszteletünket és koszorút helyeztünk el a nagy várvédő síremlékénél. Majd közösen elmondtuk a várvédők esküjét, amit mindenki ismer az Egri csillagok című regényből. A templom kertjében elfogyasztottuk az útra kapott hideg ebédünket, és tovább indultunk Királyhelmecre. Út közben idegenvezetőnk sokat mesélt a környék történelmi és földrajzi vonatkozásairól. A leleszi kolostor mellett elhaladva néhány szóban hallhattunk a prépostság történetéről, de nem álltunk meg, hogy megnézzük, pedig szívesen megtekintettük volna.

Királyhelmecen először egy múzeumba látogattunk el, ahol először végignéztük az uniós pályázatok támogatásával felújított magyar vonatkozású épületekről szóló kiállítást, és kipróbáltuk az ehhez kapcsolódó interaktív játékokat is. Utána felsétáltunk a várromhoz, ahonnan szép kilátás nyílt a városra és környékére. Majd lementünk a főtérre, és kaptunk egy kis szabad időt nézelődésre, vásárlásra. A főtéren sétálva láthattuk a koronás emlékművet és szent királyaink szobrait.

Utána továbbindultunk a kövesdi várhoz, melyhez kapcsolódó Mátyás-legendát már a buszon megismerhettük. Felkapaszkodtunk a várromhoz, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a környező vidékre. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez a hely, sok fényképet és szelfit készítettünk. Az ott tartózkodó angol csoporttal közösen elénekeltük a „Tavaszi szél..” kezdetű népdalt.

Este ismét finom vacsorát fogyaszthattunk el szálláshelyünkön, majd összegeztük az aznapi élményeinket.

Harmadik nap először a bélyi Sennyey Kastélyba tettünk látogatást, melynek felújítása a magyar kormány támogatásával valósult meg a Bethlen Gábor Alapból. A korhűen berendezett termek mellett egy Petőfi kiállítást is végignézhettünk. Utána helyi vezetőnk eljött velünk a nagytárkányi sóházba, ami nem igazán nyerte el a tetszésünket, főleg azért, mert így kevesebb időnk maradt a kassai városnézésre. Az út odáig elég hosszú volt, így ebédelni megálltunk a Dukai- hágónál.

Kassára érkezve először egy park elején álló címer emlékműnél álltunk meg. Itt vezetőnk bemutatta ezt a szobrot, és beszélt nekünk a városról is. Sajnos a föld alatti várostörténeti múzeumba nem mehettünk be, mert sietnünk kellett a Szent Erzsébet Dómba, ahol már várt minket egy helyi idegenvezető. Lemehettünk vele az altemplomba, ahol Rákóczi fejedelem sírján koszorút helyeztünk el, és elénekeltük a magyar himnuszt. Megtudhattuk, hogy a másik három szarkofágban kik nyugszanak, mikor és hogyan kerültek ide. Utána bemutatták nekünk a templomot, az ott található Rákóczi életét ábrázoló festményt és a dóm történetét.

Innen a Rodostó-házba vezetett az utunk, ahol sokat megtudhattunk II. Rákóczi Ferenc rodostói életkörülményeiről és holttestének hazaszállításáról, újratemetéséről. Ez után egy térkép segítségével a csapatoknak önálló felfedező munkával kellett megkeresni a város nevezetességeit a sétálóutcában, és ott szelfit készíteni. Ez érdekes feladat volt, de kicsit rövid volt az idő, mert már indulnunk kellett vissza a szállásunkra. Út közben még megnéztük Márai Sándor szobrát, aki ebben a városban született. Vacsora után ismét megbeszéltük a látottakat, hallottakat.

Kirándulásunk utolsó reggelén rendben átadtuk szobáinkat, és elköszöntünk vendéglátóinktól. Először Borsiba mentünk, ahol megnézhettük a várat, ahol a fejedelem született. A múzeum felújítás alatt áll, ezért be nem mehettünk, csak körbesétáltuk az épületet, és meghallgattuk az ottani, lelkes idegenvezető ismertetőjét, és elénekeltük a magyarok világhimnuszát. Utolsó állomásunk Tőketerebesen volt, ahol az Andrássy-család egykori kastélyába látogattunk el. Itt részletesen megismerhettük a híres nemesi család történetét, megcsodálhattuk a berendezést és a Dobó-kiállítást. Majd a parkon keresztül átsétáltunk az Andrássyak mauzóleumába, ahol több híres családtagjuk nyugszik. Sajnos a bodrogszerdahelyi Kossuth-kastélyba már nem látogathattunk el.

Hazaindulás előtt még bevásároltunk az útra, és nekivágtunk a 8 órás útnak.

A kiránduláson reméljük, közelebb tudtuk hozni tanulóinkhoz a különböző tananyag tartalmakat, melyek feldolgozásra kerültek az adott történelmi helyszíneken.

Köszönjük az EMMI Alapkezelőnek és a szülőknek, hogy támogatták projektünk megvalósulását. Személyes tapasztalatokat szerezhettünk a külhoni magyarságról. A diákok sok élménnyel gazdagodva tértek haza. Tapasztalatainkról, élményeinkről egy képek vetítésével egybekötött beszámolót tartottunk iskolánk 5-6. osztályos tanulóinak. Képes beszámolónkat az iskolánk honlapján is közzétettük.

Folkmann Mónika
Pfaff Károlyné
Stefán Márta